A Tatooine a külső perem egyik jelentéktelen bolygójának tűnik, de valójában a bolygó legalább oly fontos a galaxis történelmében, mint maga Coruscant. Tatooine - sivár homoktengerek, hatalmas sivatagok hona - elenyésző jelentéktelen porszem az ismert galaxis térképén.

Persze nem mindig volt ez így, évmilliókkal ezelőtt valamivel hűvösebb klímájú tengerekkel tarkított planéta lehetett - utalnak erre az alsóbb rétegekben talált kövületek, illetve a javák különös legendái is. A régi köztársaság sokáig nem foglalkozott a rendszerével, magát a bolygót tévesen a J 11.9-es rendszer harmadik napjaként könyvelték el. A Köztársaság egyik terjeszkedési hulláma alatt azonban néhányan utánanéztek az eddig felületesen vizsgált rendszerekben rejlő lehetőségeknek, így többek közt erre a tévedésre is fény derült. A rendszer ikercsillagai körül keringő bolygó gyönyörű, topázragyogása azonban megtévesztő, a magyarázat azonban egyszerű : a bolygó felületét borító sivatagokról, kristályképződményekről és a homoklapályokról verődik vissza a két izzó nap sugárzása.

A bolygóra küldött kutatódroid végül megerősítette a feltételezést, vizsgálódásainak alanya valóban gazdag ásványokban és ércekben, valamint található az északi féltekén egy olyan mérsékeltebb éghajlati zóna, amely jóval hűvösebb a bolygón általában uralkodó forróságnál. A mérsékelt övben a hőmérséklet ritkán emelkedik 43 Celsius fok fölé, éjszak azonban elérheti akár a fagypontot is, a zónán kívüli átlaghőmérséklet 65.5 Celsius fok. A vizsgálatok alapján a környezet lakhatónak a bolygó pedig ígéretes gyarmatnak tűnt. Az elsőként érkezett telepesek lelkesen fogtak hozzá bányáik, farmjaik kiépítéséhez ám dolguk nem volt könnyű. Az ismeretlen meghódítása, kalandvágy, s legfőképpen a gazdagság ígérete vette rá őket, hogy a külső peremvidék eme eldugott zugában, teljesen elszigetelve, önmagukra ítélve éljenek és teremtsenek maguknak elfogadható körülményeket.

Az utánpótlást, ételt, extra felszereléseket szállítóhajó, a Dowager Queen lezuhant - a nélkülözés hetei megtanították őket arra, hogy a legapróbb hiba is végzetes lehet. Vezetőjük Melnaea Arnthout azonban helytállt, ha kemény munkával is de életben maradtak a nehéz időkben. Az első idény nem bizonyult igazán szerencsésnek : a hirtelen támadó homokviharok hatalmas károkat okoztak, Banthák tűntek el nyomtalanul, s a termés is igen szegényes volt. Sokan megelégelték a körülményeket és örökre lehagyták farmjaikat, bányáikat. Az elszántabbja, makacsabbja azonban maradt, folytatta amit elkezdett. Az első települést Bestinnek keresztelték a bolygót pedig -miután felvették a kapcsolatot az őslakókkal - a javák nyelvén Tatooine-nak nevezték el. Lassan hozzászoktak a Tatoone-i élet nehézségeihez, a homokviharok és a taszkenek pusztításaihoz, s a bányászat is kezdett hasznot hajtani. A lezuhant Dowager Queen romjai közelében épült ki a bányászat központja, valamint a város egyetlen űrkikötője Mos Eisley. Megtanulták hasznosítani a bolygó légkörének páratartalmát, a nagyobb városok mellett vízelosztók és erőművek épültek, a táj egyhangúságát jellegzetes homokúszók, robosztus hernyótalpas bányagépek, illetve karcsú égbenyúló párologtatógépek tarkították.

Gazdasági szempontból ez a néhány évtized volt Tatooine fénykora, egészen a Tatu III katasztrófájáig. A vadonatúj űrállomás megsemmisülése utáni vizsgálatok kiderítették, hogy az állomás nagyrészt a Tatooine-on bányászott ércekből finomított fémek felhasználásával épült, a fém pedig magnetizálódott. Az állomást éppen megközelítő hajó éppen az akkor kialakult mágneses térbe hatolt, ami végzetes kimenetelű ütközést eredményezett. További vizsgálatok megerősítették, hogy a bolygón bányászott ércek finomítás után véletlenszerűen mágnesessé válnak, használatuk tehát veszélyes. Ennek következtében a bányák pillanatok alatt kiürültek, a bányászvállalkozások megszűntek, a külkereskedelem fő ága megszakadt.

A lakosok nagy része, a párologtatófarmok gazdái, a városi söpredék, és a különféle szolgáltatások gazdái - mindenki akit nem érintett a bányászat bukásának sorsa, vagy egyszerűen nem volt elég pénze odébbállni - mégis a bolygón maradt. A szegénység, gazdasági leépülés gyorsan egyértelművé vált, az életszínvonal egyre lejjebb süllyedt, a farmok, bányák, ingatlanok teljesen elértéktelenedtek, senki sem akart ideköltözni. Számos épület kiürült, csavargók javák, fosztogatásainak esett áldozatul. A galaxis számára a bolygó ismét nem jelentett többet érdektelen, unalmas golyóbisnál, s a lakók sem éreztek sokat a birodalom hatalomátvételének jelentőségéből. Néhányan az ittragadt kereskedők közül megpróbálták a nátriumban gazdag homokot értékesíteni, ez a tevékenység azonban nem túlzottan jövedelmező.

Bár a bolygó nem esik messze néhány főbb kereskedelmi útvonaltól, nem kínálván semmi érdekeset - gazdasági válsága elmélyült, A Tatooine szánalmas, reményvesztett emberek otthona lett. Ekkor, ebben a kilátástalan pillanatban jelent meg egy ambiciózus csempészfejedelem, Jabba a hutt, aki számára remek rejtekhelyet kínált a jelentéktelen elszegényedett bolygó. Ki tudja miért szemet hunytak az ismert bűnöző letelepedése fölött. Az ideküldött kormányzók unalmas nehézkes életét kissé feldobta Jabba érkezése- hogy nem több ünneplést engedhettek meg maguknak, életük nyugodtabbá, felhőtlenebbé vált. A jellegzetes birodalmi szigor eddig sem dominált, mostantól azonban meglehetősen furcsa irányt vett.

Érezhető változás állt be például a vámtisztviselők viselkedésében: felületessé váltak, bizonyos hajók érkezéséről pedig egyáltalán nem voltak hajlandók tudomást venni. Némi szórakozást jelentett az itt lakók számára az évenként Jabba által megrendezett légifogatverseny. Hamarosan a lakosság jó része közvetve vagy közvetlenül a testes hutt kényére-kedvére dolgozott, akár akarta akár nem.